Cicaújság

Üdvözlet a CICAÚJSÁG olvasóinak!

Ezeket a macskakaparásokat a nagy elődeimről azért osztom meg veletek cicókáim, hogy tudjátok, szolgákat jól kell választani! Nem mindegy kik bérlik tőletek a házat!

Jancsi öcsém végre – valahára meggyógyult! Persze annyira nem rajongok érte, mert mégis csak egy ellenkandúr(szerű lény) a háznál, ahol én vagyok a FŐNI!

Igazán nem akartam elmondani, hogy nyavalyás a gyerek, mert hát a ház szégyene lenni kibeszélni, hogy valaki megpúposodott a háznál. Nekem meg ez a cickányfejű csak egy púp a hátamon. Szóval az úgy volt, sok-sok hónappal ezelőtt, hogy elment legénykedni, fittyet hányva arra, hogy a golyócskáit már rég eljátszották. Amikor másnaposan megjött, csak aludt, és egyre lassúbb lett. Azt hittem, hogy a szívszerelme tán kiröhögte, hogy mit akar ez a nyurga legényke golyók nélkül, és talán szerelmi búskomorságba esett. Aztán a lelkiismeretes szóga a reggeli fésülködésnél észlelt egy jó nagy púpot a hátán. Én csak sandán vigyorogtam a bajuszom alatt, hogy biztos jól hátbavágta valami bozorgány.  Na de fele se tréfa, irány a cicász doktornéni! Aki megállapította, hogy ott bizony valami szmötyi gyűlt össze, és arra bizony antibibi(nem antibébi) kell, meg jókedvcsináló, meg fájdalomelűző. És persze teszt erre-teszt arra. Sok pénzszerű papírka elvándorolt a szógáktól, de nagy öröm , Öcsi se nem AID-es se semmi vírusa nincs, csak púpja.Hát kisöcsém púpja le, ő meg el. Aztán újta kinőtt a púp, de már a szmötyi magától is kijött, akkor elszunnyasztották, hogy valami rögönnyel belenéztek, hátha annak a bozorgánynak nem lapátja, hanem puskája vót. Hát nem vót benne egy szem vas se.

Az utolsó hónapban már egy nagy lyuk tátongott Janek oldalán( biztos a kiváncsiság fúrta ki), és akkor a cicász néni is kíváncsi lett, és azt mondta, hogy ő is körülnézne a lyukon belül, hátha egy olyan micsoda, amit toklásznak titulálnak vándorol öcsémben befelé. De nem toklász volt, hanem egy fehér szaruanyag, ami amerre vándorolt, mindenhol szmötyit csinált.

Kedves Gazdik! Ti tudjátok, hogy a macskoszok mért karmiskálnak?

Hát amiért a nénjék a manikűröshöz járnak!

“Sajnos a kaparás megkeserítheti a gazdik életét, hiszen frusztráló, és egyben nagyon költséges is, ha kis kedvencünk az új kanapén, a kedvenc fotelünkön, vagy éppen a szőnyegen kezdi el élesíteni karmait….A kijárós macskák általában nem okoznak túl nagy gondot, ők a természetben, rendszerint egy fa törzsén tudják le kaparási kötelességüket, a szobacicáknak azonban nagyon sok szobabútort kell kipróbálniuk ahhoz, hogy a tökéletes felületet megtalálják erre a nemes célra. “

“Ez az egyik legfontosabb eszköze cicánknak a mindennapi életében. Ez segít neki a zsákmányszerzésben, a fára mászásban és minden egyéb macskás dolog elvégzésében.

Semmi más nem jelzi olyan biztosan a tavasz közeledtét, mint a cicaszerelem.

Idehoztak a nyakamra egy apró nőszemélyt( állítólag magától érkezett ide). Pici vót,    meg csendes, hát úgy vótam vele elfér. Azt mondták a szógák, hogy ő benti kisasszony lesz! Gondoltam, akkor én még nyugodtan járhatok a kocsmába.

Minden reggel szépen számba vettem a népemet, ha a főrabszolga még az ágyban tunyult, akkor eldoromboltam neki a reggeli litániát, aztán amikor megkaptam a magam pocókálását két lábon állva jeleztem, hogy most már mennék, mert vár a féldeci.

Igen ám, de egy szép verőfényes reggelen ez a fehér szőrcsomó úgy elkezdett orbákolni, meg vonaglani, hogy a frász jött rám. Mert ugye sejtem én, hogy miről van szó, még ha nekem időben el is vették a kedvem az ilyesmitől. Na de egy ilyen csitrivel mit kezdjek? Az már pedofília volna, meg hát a méltóságom is.

Úgy hogy gyorsan leléceltem.

Este mikor haza tértem, gondolván, hogy kipihenem az egész nap fáradalmait, akárhová bújtam, ez a vonagló szőrcsomó csak jött és óbégatott.

Így aztán a kétlábúak, mielőtt még maguk is az idegkimerülés határát súrolgatták, egy reggel elvitték a cicászatra. Az nagyon jó hely. Ott kiveszik a nyavalygóját az ilyen óbégatós cicacsajoknak!

Azóta csend, rend, nyugalom és béke honol a birodalmamban.

Szóltam! Én Pöfy Venczel Vincze a FŐNI                                                       

Kedves “Gazdik”!

Ti mit szólnátok hozzá, ha a birodalmatokba állandóan beköltöztetnének holmi gyüttmenteket?

És még szeretni is kellene őket?

Hát én állandóan így járok! Ezek a magukat “Gazdinak” tartó lények állandóan ide költöztetnek holmi cukiságokat! Engem bezzeg senki nem kérdez meg, hogy nekem tetszenek-e ezek a jövevények! Éppen elég bajom van nekem az öreglány elviselésével (ez a Bimbi néni, aki egy igazi boszorka)! De ő legalább tiszteletben tartja az én felsőbbrendűségemet, és nem háborgat!

Na de a fiatalok! Csak úgy itt teremnek, vagy a postás ide hozza őket! veszekednek, marakodnak, kergetőznek, miközben én sziesztáznék, hogy az egész napi fáradalmaimat kipihenjem! már a palota minden zugát belaktam, de állandóan felfedezik az én jó kis búvóhelyeimet, és elterülnek a franciaágyon, bebújnak a fiókba, hesszintenek a rabszolgáim ölében. Én meg csak az éj leple alatt merek odamenni az alvó szógákhoz, hogy eldoromboljam nekik a bánatom.

Itt van az a bizonyos Jancsika. Hát őt a postás hozta ide, és hetekig csak körülötte forgott a világ!Cumiztatták, mert még enni se tudott a nyomoronc!

Fürdették, mert állandóan szutykos volt! Aztán miből lesz a cserebogár? Hát nem kikezdett velem? Na én azért adtam neki!

És azért se mondtam meg neki, hogy mi vár rá, mikor bedugták a böribe, hogy elvegyék a golyócskáit! Nagy tróger volt ám! A főutcán kiszabadult a böriből(a rafkós) és elrohant a templomba imádkozni. De az zárva volt, mert vigyáztak a templom egereire, így aztán megfogódott néhány hajléktalan segedelmével.

Hát a nőkről már nem is nyávogok! Az emberevő macska lánya, aki még a rabszolgáknak se dorombol, nemhogy nekem!És beköltözött! És belemegy a királyi wc-émbe! Időnként már az ajtót kaparom, úgy kell pössentenem, de ő utána oda nem kuporodok!

Volt itt egy angyali cicalány, aki csak úgy bejött az ajtón! Na igen, ő volt valaki!Szép volt, és gyönyörűen tudott sivákálni, ha akart valamit! De nem bírta idegekkel ezt a puruttyanépséget, és tovább állt!

Pedig azzal a szépséges piros nyakörvével együtt, őt nagyon szerettem!Még azt is megengedtem neki, amikor találtam egy jó kis dobozt, hogy ő is üldögéljen benne egy kicsit!

Cicatársaim!

Mondjátok meg, mi a jó nekünk?

Ha otthon maradunk örökre, vannak szógáink, akik lesik minden óhajunkat, jobbnál jobb kaják között válogathatunk.

Igaz, hogy ezért ők még a nemi életünkbe is beleszólnak, megakadályozzák, hogy évente 8-10 apró örömünk szülessen. De fésülnek, szépítgetnek, cirógatnak, azt hiszik, hogy ők is tudnak dorombolni nekünk.

Megóvnak bennünket olyan veszélyes élvezetektől, mint a vadászat, rongyegerekkel szórakoztatnak. Jó sokáig vigyáznak a 9 életünk egyikére, mindenfélével szurkálnak, hogy ne legyünk betegek.

tudják, hogy szeretünk bandázni, ezért  mindenféle puruttya népekkel  költöztetnek össze bennünket.

Mi a jó nekünk? A szabadság? Megvívhatjuk harcainkat más bandák tagjaival, bátran levadászhatunk mindenféle egérszerű jószágot. Futhatunk szabadon, ameddig csak a szimatunk visz! És még fára is mászhatunk, nem manikűrözik  ki a karmainkat! Csak azzal ismerkedünk, aki tetszik nekünk, a többiekkel meg háborúzhatunk egy jót!

Igaz, hogy néha megsebesülünk, elüt egy olyan négykerekű szörny, de hát akkor jön a következő életünk!

Na mi a jó nekünk??

Küldjetek üzit, nyávogjatok hozzá valamit!

Az egerek legyenek veletek!

Pöfy a Macskavilág Ura

Kedves “Cicagazdik”!

Most hozzátok szólok, én I. Pöfy Vince!         

Itt a tavasz, muszáj szólnom Hozzátok!

Aki a cicákat szereti, tegyen is értük! A dorombolásért meg kell fizetni! Igaz, hogy miutánunk nem kaptok családi pótlékot, de hát az önzetlen szeretet az igazi!

Igaz, hogy én vagyok a világ legszebb cicája, de a szépségemen semmit sem változtatott az, hogy még időben beleszóltak a szógáim abba, hogy ne is legyen több ilyen gyönyörűség, hiszen úgysincs az a cicalány a Föld hátán, aki nekem megfelelne és alázattal szolgálna. Egyszerűen kigolyóztak, és kész. Azóta sokkal méltóságteljesebb uralkodó vagyok, és ami fontos, hogy nem háborúzok! Nincsenek rajtam harci sérülések az ifjú kandúroktól, és bizony nem árasztok mindenkit elriasztó szagokat sem!

Minden évben kirándulok egyet a cicászatra, ahol nagyon kedves doktornénik megszurkodnak, ezért aztán beteg se leszek! A főszolga mindig tesz a nyakamba egy műanyag nyakláncot, aminek a szaga miatt azok az undok élősködők nem szeretnek.

Az én szolgálóim (akik azt hiszik magukról, hogy ők a gazdik)megengedik, hogy az utca népét is felügyeljem, de minden este haza kell térnem, és nem ehetek az utcán másoknak kidobott kaja maradékokból. Bár azokat nem is szeretem, mert nekem minőségi VIP kaja jár!

Cicagazdik!

Ivartalanítás, kullancs-és bolha elleni nyakörv! Ez a minimum!

Szóltam!

Pöfy

Még mielőtt szó érné a ház elejét, hogy egész évben nem csináltam semmit, gyorsan elkészítem a tavalyi év macskabevallását.

Bevallom, nem csináltam semmit, csak uralkodtam.

Új beosztásom lett: ÉN VAGYOK A FŐNÖK!

Bevallom: híztam. (De ennek még a doktorátussal rendelkező szógák is örülnek, mert naggggyon breteg vótam.) És má’ majdnem elfogytam.

Megint kimehetek az egész udvartartásomat felügyelni.

Bevallom: az udvartartásom nagyon megváltozott.

Gyüttek-mentek a Gyüttmentek.

Emberevő Giza megszépült, mert kihullott a méregfoga, de sajnos elvitte az Ördög valami kétlábú állat képében.

Itt hagyta a Vadócot. Ő egy trikolor, de de a gonosz kétlábúak elvették a lányságát. Ő a főkertész. Az albérlője a Kurtafarkú Malack. Jámbor egy jószág, nagyon sunyít, hogy nehogy kiheréljék!

Szegény Bimbi nénje még fel sem épült az idegösszeomlásból, máris ide költözött egy csajszi! Mit csajszi! Egy igazi hercegnő! Nagyon otthonosan érezte magát nálunk, bőszen dorombolt és hízelgett a kétlábúaknak. a nőt teljesen levette a lábáról, mert még neki is kedveskedett!

Siva nevet nem azért kapta, mert egyszerre jelképezi a mindenség teremtő és pusztító erőit. Ő a nemzőerő megszemélyesítője, hanem mert nyávogás helyett sivalkodott! De nagyon! A kétlábúak azért a nemzőerő miatt is aggódtak, ezért beadták a doktorájba, nehogy má megint kölkök sivákáljanak a háznál!

Kiderült, hogy szerencsétlent már eccer beadták ugyanide, ezért a doktóra kénytelen volt valami drágább megoldást választani, ha már egyszer megbicskázta.

Még ki sem heverték az emberszabásúak az anyagi csődöt, én meg még meg se szoktam a karanténok labirintusát, amikor is  egy postás tipusú nagy táskás ember talált egy szutykos kis görcsmacskát, és hát a szomszéd átvette a csomagot, majd rövid megőrzés után átszállítmányozta hozzánk. Mondta, hogy nem kell aláírni a csomagszállítót, csak meg kell etetni.

Hát ez szörnyű!

Én vagyok a FŐNÖK! Van egy SIVAlkodó hercegnő! Szegény Bimbi nénje megint idegösszeomlott!

EZT meg fürdetik, cumiztatják, dajkálják!

A bevallásom az elmúlt évről itt véget ért, sajnos nem fért rá egy söralátétre, de mivel határidőre beadom a magasságos Macskahivatalba, talán nem kapok további büntit.

A ti Pöfytek

Egész éjjel mostam!    

Nem közönséges házimacska, csak házias vagyok!                                            

Pöfy Vincze panaszai:                                                                                

Azt mondják, hogy teljesen antiszociális lettem! Már a kandúrságom is ráment, de mégis állandóan csavargok, bandázok! még szerencse, hogy a kétlábúak nem jöttek rá, hogy hol van a macskakocsma!

Ha haza jövök, mindig  meglepetés ér, hogy mindenféle puruttyanépség idejár! Már ide is költöztek! Állítólag lányok voltak, de engem a saját palotámban  megkergetnek! Belesnek az én királyi klotyómba!

Az a rossz kis Lujza nevezetű hercegnő csak cikázik, mint a villám, pedig még dorombolni se tud. Macska az ilyen?

Beleesznek a tányéromba! Tűrhetetlen! Ha nagy néha megtisztelem a királyi rezidenciámat, akkor felköltözök a szekrények tetejére, így kellőképpen lenézek rájuk!

 Még hogy Bimbi “nénje”! Az a második éves kis pim. Pöffencs csak úgy lenénjézett! Igaz, hogy én vagyok a legrégebben a palotában, az is igaz, hogy az udvartartásomból többen elmentek új életet kezdeni. De azért én ennek a ficsúrnak, hogy csak úgy a nénje legyek! Ezért a pimaszságért aztán minden nap jól megkergetem. Ha elkapom, meg is mosdatom.

.

Tudom, hogy a korosabb hölgyek iránti vonzódását próbálgatta rajtam, de mondtam neki két pofon között, hogy egy sefiú ne kezdjen ki a ház uralkodónőjével. Inkább vegyen példát rólam, én egész nap  a könyvtárat bújom, tudok nyomtatni, és ha unatkozni találnék, akkor rendszeresen társasozok.

Na jó! Hát azért a szalonnabőrosztó bérlőnek tudunk együtt dorombolni. Azt mondják, hogy a dorombolásunk gyógyító hatású. Ez a biznisz! Mi gyógyítgatjuk a bibis ujját, ő meg osztja a pörcöt.

Már nagyon sokan próbálták a hatalmat átvenni tőlem, el is adtam a birodalom egy részét az ajtó előtt sorakozó kandúroknak, csak azért, hogy hagyjanak már békén. Minek menjek én vadászni, mikor  a szógám elém teszi a finom patét? A madarakkal is csak a gond meg a szégyen van, mert egyre magasabbra repülnek.

Igazi cicakirálynak születtem, már anyám is szépségkirálynő volt. De feladta karrierjét a kedvemért és hát a szomszéd kandúr kedvéért. Hát így lettem én és szépítettem meg sok kétlábú életét. Az első kétlábú egy nő volt, akivel összeköltöztem. ő ugyan megfosztott kandúrságom ékétől, de cserébe nagyon sok szépséget adott az életéből. Hát azok a piperék, azok az illatok! Imádtam a manikűrözést, a furminálást. Igazi szinglik voltunk így együtt, de hát az élet hozott a rezidenciánkba egy másik kétlábút, ráadásul jött vele egy négylábú szörnyűség is! Ezért inkább elköltöztem vidékre.

Na a vidéki élet az már valami! Én, aki az ötödik emeletre is lifttel jártam, a szentséges manikűrözött karmaimmal megtanultam fára mászni! A madarakat már nem csak az ablakból nézhettem, de meg is kergethettem!  Voltak itt egyéb szőrös csipák is, de tiszteletben tartották a méltóságomat, mindenki tudta, hogy ki itt a főnök. Az utca végéről járt erre egy labrador, aki meg akarta kóstolni a népem elemózsiáját, hát én úgy elkergettem, hogy vérző orral, sírva menekült.

A legkedvesebb játékom az a palotában volt, egy fekete valami, Robi volt a neve. Világított rajta egy zöld gomb, és még melegített is. Amikor kedvem szottyant, felpattantam rá, megnyomtam a gombot és már száguldoztunk is a kecóban. A kétlábúak ennek éjjel nem örültek, de nappal dícsérgettek, hogy milyen ügyes gyerek vagyok. Nagyon szerettem, hogy itt a kétlábúaknak volt egy nagy fehér doboza, ami világított, morgott, jó meleg volt. Vigyáztam is rá!  

Nagyon barátságos kétlábúak voltak az albérlőim, még azt is megengedték, hogy netezzek. Igaz, egyszer ez balul sült el, mert a fb-n elküldtem egy olyan üzenetet, amit senki sem tudott megfejteni, ezért aztán attól féltették a népeket, hogy ez valami kódolt segélykiáltás, és rögtön mindenki meg akarta őket menteni.

Barátságunk zálogaként megígérték, hogy egy darabig nem fogadnak be több gyüttmentet a királyi házamba,  főleg nem olyat, aki még az én saját illatosítómmal befújt wc-met is merészelik használni,én pedig  megígértem, hogy többet nem pisilek az ágyukba.