Cicaújság

 Még hogy Bimbi “nénje”! Az a második éves kis pim. Pöffencs csak úgy lenénjézett! Igaz, hogy én vagyok a legrégebben a palotában, az is igaz, hogy az udvartartásomból többen elmentek új életet kezdeni. De azért én ennek a ficsúrnak, hogy csak úgy a nénje legyek! Ezért a pimaszságért aztán minden nap jól megkergetem. Ha elkapom, meg is mosdatom.

.

Tudom, hogy a korosabb hölgyek iránti vonzódását próbálgatta rajtam, de mondtam neki két pofon között, hogy egy sefiú ne kezdjen ki a ház uralkodónőjével. Inkább vegyen példát rólam, én egész nap  a könyvtárat bújom, tudok nyomtatni, és ha unatkozni találnék, akkor rendszeresen társasozok.

Na jó! Hát azért a szalonnabőrosztó bérlőnek tudunk együtt dorombolni. Azt mondják, hogy a dorombolásunk gyógyító hatású. Ez a biznisz! Mi gyógyítgatjuk a bibis ujját, ő meg osztja a pörcöt.

Már nagyon sokan próbálták a hatalmat átvenni tőlem, el is adtam a birodalom egy részét az ajtó előtt sorakozó kandúroknak, csak azért, hogy hagyjanak már békén. Minek menjek én vadászni, mikor  a szógám elém teszi a finom patét? A madarakkal is csak a gond meg a szégyen van, mert egyre magasabbra repülnek.

Igazi cicakirálynak születtem, már anyám is szépségkirálynő volt. De feladta karrierjét a kedvemért és hát a szomszéd kandúr kedvéért. Hát így lettem én és szépítettem meg sok kétlábú életét. Az első kétlábú egy nő volt, akivel összeköltöztem. ő ugyan megfosztott kandúrságom ékétől, de cserébe nagyon sok szépséget adott az életéből. Hát azok a piperék, azok az illatok! Imádtam a manikűrözést, a furminálást. Igazi szinglik voltunk így együtt, de hát az élet hozott a rezidenciánkba egy másik kétlábút, ráadásul jött vele egy négylábú szörnyűség is! Ezért inkább elköltöztem vidékre.

Na a vidéki élet az már valami! Én, aki az ötödik emeletre is lifttel jártam, a szentséges manikűrözött karmaimmal megtanultam fára mászni! A madarakat már nem csak az ablakból nézhettem, de meg is kergethettem!  Voltak itt egyéb szőrös csipák is, de tiszteletben tartották a méltóságomat, mindenki tudta, hogy ki itt a főnök. Az utca végéről járt erre egy labrador, aki meg akarta kóstolni a népem elemózsiáját, hát én úgy elkergettem, hogy vérző orral, sírva menekült.

A legkedvesebb játékom az a palotában volt, egy fekete valami, Robi volt a neve. Világított rajta egy zöld gomb, és még melegített is. Amikor kedvem szottyant, felpattantam rá, megnyomtam a gombot és már száguldoztunk is a kecóban. A kétlábúak ennek éjjel nem örültek, de nappal dícsérgettek, hogy milyen ügyes gyerek vagyok. Nagyon szerettem, hogy itt a kétlábúaknak volt egy nagy fehér doboza, ami világított, morgott, jó meleg volt. Vigyáztam is rá!  

Nagyon barátságos kétlábúak voltak az albérlőim, még azt is megengedték, hogy netezzek. Igaz, egyszer ez balul sült el, mert a fb-n elküldtem egy olyan üzenetet, amit senki sem tudott megfejteni, ezért aztán attól féltették a népeket, hogy ez valami kódolt segélykiáltás, és rögtön mindenki meg akarta őket menteni.

Barátságunk zálogaként megígérték, hogy egy darabig nem fogadnak be több gyüttmentet a királyi házamba,  főleg nem olyat, aki még az én saját illatosítómmal befújt wc-met is merészelik használni,én pedig  megígértem, hogy többet nem pisilek az ágyukba.

Én egy igazi királynő vagyok! Úgy kiválasztottam a gazdám, hogy csak na! Még meg is jelöltem!(A kisujján…).A kórházban hetekig próbálták eltüntetni a nyomaimat, de nem sikerült nekik!

Amíg a szóga a kórházban sóhajtozott, én beköltöztem a napfényes, pálmafás télikertbe. Jó ürügy volt a saját rezidenciára, hogy engem el kell választani a pórnéptől. Jól berendezkedtem, aztán egy titkos alkalommal kicsit közelebb engedtem egy öreg, kicsit kancsal hódolómat. Azt mondta a főszolga, hogy tartozom neki egy élettel, hát az öreg lovagom ebbe besegített egy kicsit. Amikor eljött a pillanat, hogy a szőrös virslik világra jöjjenek, a főember éppen néhány rabszolgával bontotta a rezidenciámat, így aztán megparancsoltam, hogy gyönyörű, új palotát építsen nekem, de izibe!

Igazság szerint kellene egy új protkó, mert ezzel a gyönyörű 3 fogammal nem túl sikeresen rágtam el a köldökzsinórt, éppen csak egy élete maradt a beosztottamnak.

Üdvözlet a CICAÚJSÁG olvasóinak!

Ezeket a macskakaparásokat a nagy elődeimről azért osztom meg veletek cicókáim, hogy tudjátok, szolgákat jól kell választani! Nem mindegy kik bérlik tőletek a házat!